Nemcsak a munkában lehet kiégni

A kiégés (burnout) már a pandéma előtt is komoly problémát jelentett, igaz, akkor még elsősorban a munkahelyi kiégésről beszéltünk. A burnout korunk népbetegségévé vált, jelzi ezt az is, hogy néhány éve a jelenséget felvették a WHO betegségeket és rendellenességeket jegyző listájába is. Így a kiégés hivatalosan is betegségnek számít. Ugyanakkor az elmúlt egy évben a munkahelyi kiégés mellett megjelent egy új fogalom, a karantén kiégés is.

Mi is az a burnout? Az első hivatalos megfogalmazás szerint a „krónikus emocionális terhelések, stresszek nyomán fellépő fizikai, emocionális, mentális kimerültség, mely a reménytelenség és inkompetencia érzésével, célok és ideálok elvesztésével jár, s melyet a saját személyre, munkára ill. másokra vonatkozó negatív attitűdök jellemeznek.” (Freuderberg, 1974)

Megjelenésének főbb okai között a krónikus és folyamatos káros stresszt (distressz), az állandósult időnyomást és azokat a helyzeteket találjuk, amibe valamiért belekényszerülünk és nem tudunk változtatni rajta. Egy esemény annál inkább stresszkeltő, minél kevésbé tudjuk befolyásolni és minél kevésbé tudjuk megjósolni, azaz nincs egy figyelmeztető jelzés, ami lehetővé tenné, hogy az egyén valamilyen módon felkészüljön rá.

Az elmúlt 1 évben a három legerősebb stresszfaktor – az információhiány, a bizonytalanságérzés és a kontrollvesztés érzése – mindennapjaink részévé vált. Számos kérdésünk van, amire nem tudjuk a választ pl: a járványnak mikor lesz vége, milyen új mutánsokra kell még felkészülnünk, mi történik körülöttünk a világban és mikor térhetünk vissza „normál életünkhöz”. Válaszok hiányában nő a bizonytalanságérzésünk és az az érzés, hogy nem tudjuk irányítani saját életünket. Ez a bizonytalanság próbára teszi alkalmazkodóképességünket, kikezdheti fizikai és mentális egészségünket. Egyszerűen mentálisan elfáradunk, azaz kiégünk.

Ha a kiégésről beszélünk, általában mindenkinek már a burnout szindróma, tehát egy végállapot jut eszébe. Szerencsére, ha figyelünk önmagunkra, akkor ezt könnyen el tudjuk kerülni. A kiégés első jeleinek megjelenésénél elég, ha több, kisebb változtatást teszünk a mindennapjainkban, azaz az, hogy jól legyünk a nehézségek ellenére is, nagy mértékben rajtunk múlik.

Mit tudunk mi magunk is tenni? Gondoskodjunk mentális egészségünkről is! Menjünk a szabad levegőre, figyeljünk alvásunkra, szélesítsük a nehézségekkel szembeni megküzdési repertoárunkat, ápoljuk társas kapcsolatainkat, töltsünk kevesebb időt a képernyő előtt és iktassunk be minden nap egy-két gyakorlatot, ami a boldogságérzésünket fokozza. Még ebben a helyzetben is keressük az örömforrásokat és igyekezzünk átélni az ezzel kapcsolatos élményeinket. Korlátozzuk és tegyük tudatossá a médiafogyasztásunkat. Arról, hogy mi magunk a szerkesztőségben mit teszünk, az „Egészségmegőrzés 7 pillére a Covid alatt is” cikkünkben írtunk, ebben rengeteg hasznos tanács található. Ha pedig úgy érezzük, hogy minket már komolyabban érint a kiégés veszélye, úgy érdemes szakember segítségét kérni, ebben háziorvosaink tudnak segíteni.