Lelki egészség

Ingerlékenység és állandó feszültségérzés gyakori panaszként jelenik meg napjainkban. Az ezekhez társuló testi tünetek, mint az emelkedett pulzusszám és vérnyomás, a magas vércukorérték stb. kezelésére jól ismerjük a rendszerint elsődlegesen alkalmazott orvosi eszköztárat. A lélektanilag megközelített egészségmegőrzésről keveset tudunk, pedig a testi tünetekben jelentkező „betegségeink”, nem választhatóak el lelkünk működésének állapotától. A pszichés egyensúlyunkat megbolygató eseményeket lélektani kríziseknek nevezzük.

A krízishelyzetek alapvetően az élet velejárói. Egy olyan váratlan helyzetről beszélünk, melyre nem vagyunk felkészülve, elkerülni nem tudjuk és megoldási stratégiánk sincs rá, hiszen eszköztárunkban nincs rendelkezésünkre álló módszer. Krízishelyzetek az életkorok átmeneti szakaszaiban természetesnek tekinthetőek.  A személyiségfejlődésünknek alapvető kulcsai, hiszen új stratégiák kidolgozásával egy magasabb pszichés egyensúlyi szintre jutunk.

Az elmúlt időszak válságai megingatták világunk viszonylagos állandóságának nyugalmát. A pandémia okozta bizonytalanságok és az elszenvedett veszteségek a lelki egyensúlyunk megborulásának fokozott rizikótényezőjeként hatottak. A kihívásokkal való megküzdés módját és kimenetelét a lelki immunitásunk szintje befolyásolja, hiszen nem mindegy, hogy ki mit „cipel a puttonyában”, milyen mintákat hoz, milyen tapasztalatai vannak, milyen erőtartalékokkal rendelkezik és nem utolsó sorban mennyire tudatos. A lélektani folyamatok ismerete és a megértés – tehát azt, hogy mit miért csinálok, miért érzek és reagálok egyes szituációkra az adott módon – sokat segíthet önmagunkon, vagy akár a másokban lezajló folyamatok megértésében. A fel nem dolgozott traumáinkat cipeljük magunkkal, így azok tüneteket képezhetnek mindennapjainkban.

A váratlanul, hirtelen bekövetkező krízis, trauma olyan mértékű feszültséget kelt, melyre az első lélektani védekező válasz a tagadás, „Ez nem történhetett meg!”. A szorongás olyan mértéket ölt, hogy leblokkolja a gondolkodást, szakszerűen kifejezve debilizál és ahogy gyakorta ki is fejezzük magunkat, „Megáll az ész!”.

A szembesülés után beinduló pánik reakciókra a kapkodás, a rendezetlen és ösztönszerű, átgondolatlan viselkedések jellemzőek, melyre jó példa a vírus terjedésének hírére azonnal boltba rohanó emberek kétségbeesett wc papír felhalmozása.

Az alábecslő vélemények, tehát a helyzet súlyosságának bagatellizálása, de a projekció, azaz a kivetítés -Ki a felelős? Ki tehet az egész tragédiáért?-, szintén a feszültség csökkentésére használt védekezési módszer.

A tudattalan számára feldolgozhatatlan dolgok ezentúl még elfojtásra is kerülhetnek, amely a legegészségrombolóbb lehetőség minden mechanizmus közül. A mélyre száműzött érzéssel járó stresszhatás folyamatos inger a szervezet számára, akármennyire is nem foglalkozunk vele tudatos szinten. Bármilyen stresszhatásról is legyen szó, testünk akcióba lép, beindulnak az automatikus fiziológiai reakciók. Pulzusszámunk megnő, vérnyomásunk emelkedik, vázizmaink megfeszülnek és így tovább. Mindenki ismeri az érzést, amikor egy egyszeri stressz hatásra- például egy vizsga előtt- szinte ki tudna futni a világból, ez a stressz viszont azon nyomban megszűnik, mihelyt túl vagyunk a feleleten. Az elfojtott érzelmeink ugyanilyen módon, szüntelenül váltják ki szervezetünkben ezt a hatást, folyamatos ingerben tartva testünket, így képezve magasvérnyomás „betegséget” és egyéb, a szerveink működését negatívan befolyásoló állapotokat.

Mi a teendő? Ahelyett hogy feladnánk az összes reményt a „Kerülje a stresszt” javaslatát hallva ( hiszen lássuk be erre nem igazán van lehetőségünk), …inkább vegyük sorra azokat a tényezőket, melyekkel csökkenteni tudjuk a stressz okozta hatásokat.

Az első és legfontosabb, hogy kezdjünk el beszélni érzéseinkről. A hozzánk közelálló családtagjaink barátok között biztosan van olyan, akivel le tudunk ülni és megkérni, hogy hallgasson meg minket. A hallgatónak ténylegesen csak a hallgatás a feladata, hiszen önmagában azzal rengeteg segítséget nyújt, hogy lehetőséget ad arra, hogy kiszellőztessük (ventilláljuk) magunkból érzéseinket. Vizsgálatok kimutatják, hogy az érzelmeinket visszatükröző beszélgető partnerünk nyugalmat árasztó aktív odafigyelése pozitív hatással bír azáltal, hogy a feszültséget leadjuk, a nyugalmat átvesszük. A segítséget nyújtó felől soha ne a megoldást várjuk, mert annak bennünk kell megszületnie. Nagyon fontos, hogy figyeljünk oda partnerünkre, valóban kérdezzük meg tud-e ránk időt és figyelmet szánni, ne akarjunk lerohanni olyankor, amikor nem alkalmas. Tartsuk be a szabályokat, ne szívjuk le mások energiáit! A lényeg, hogy támaszkodjunk emberi kapcsolatainkra, akár segítő helyzetben vagyunk, akár segítséget kérünk, merjünk beszélni érzéseinkről.  

Egy másik nagyon hasznos szorongáscsökkentő módszer a mozgás. A szorongásközpontra hihetetlenül jól ható mozgásformák azok, melyek nagy „röppályán” végzünk, tehát lendítjük a karunkat, lábunkat hozzá. A karkörzések, ugrálások, lendületes mozgások, akár a tánc mind-mind elvezeti a feszültséget és hozzájárul lelki és testi egészségünk megóvásához.