Miről ismerhető fel a kamaszkori szorongás?

Szerző:

A tinédzser korú fiatalok lelki egyensúlyára egyre inkább figyelnünk kell. Ebben az életkorban nagyon jellemzőek a hangulatingadozások, erősödik a szülőkről való leszakadás és egy másik közösséghez való tartozás igénye. Ráadásul természetes az életkori sajátosságnak is betudható fáradtság, bezárkózás is – így nem kell feltétlenül a legrosszabbra gondolnunk. Ugyanakkor azt is érdemes tudni, hogy a különféle lelki betegségek (pl. depresszió, szélsőséges hangulatingadozás, kedélybetegség, étkezési zavarok) tünetei ebben a korosztályban az utóbbi időben rendkívüli mértékben jelentkeznek.

Most összefoglaljuk, hogy milyen tünetek megjelenésekor érdemes a kamaszkori szorongásra gyanakodni és mit lehet tenni ellene.

A tizenéves kamaszok felé már évekkel az érettségi vizsgák és a felvételik előtt is a számonkérések hatalmas jelentőségét közvetíti a társadalom. A továbbtanuláshoz figyelembe vett pontszámokhoz jó és kiváló érdemjegyeken át vezet az út, és a különféle ponthatárok előzetes számítgatása az iskolai számonkérések rendszerével együtt megismertette velünk a kamaszkori szorongás korábban nem széleskörben ismert jelenségét. Egy-egy gyengébben sikerült dolgozat, rosszabb felelet, balszerencsés válasz után gyermekeinkben sokszor felrémlik annak a kockázata, hogy ha nem sikerül kijavítani, akkor nem lesz elegendőpontszámuk a felvételihez.

Felnőttként is sokszor hányjuk a szemükre, hogy „Tanulj fiam, mert nem lesz belőled semmi!” Látnunk kell, mennyire frusztráló lehet mindez a tizenévesek számára, akik az életkoruknál fogva sokszor amúgyis érzékenyebb lelkiállapotban vannak. A fiziológiás sajátosságok miatti tartós fáradtságuk okán hajlamosabbak úgy vélni, hogy saját erőből nincs már energiájuk ennél jobb teljesítményre, így hajlamosabbak valamilyen stimulálókkal élni – nem feltétlenül drogról van szó, elég pl. a mértéktelen energiaital-fogyasztásra gondolni. Ha pedig szorongás erős teljesítménykényszerrel társul, akkor bizonyos esetekben már testi tünetek is jelentkezhetnek az iskolai számonkérések, vizsgahelyzetek kapcsán. A tompuló teljesítmény mellett az elszigetelődés, hangulatingadozások, aluszékonyság szokott jellemző lenni, de nem ritka a stresszhelyzetekben a hányás, remegés, túlzott verejtékezés. A tünetek megfelelési kényszerre való hajlam esetén erősödnek, szélsőséges esetekben akár rosszulléthez és ájuláshoz is vezethetnek. A tinédzserekre jellemzőbb, hogy a felnőttek felé zárkózottabbak, nem szívesen beszélnek magukról, így szülőként sokszor különféle további jelekre kell figyelnünk.

Melyek lehetnek a szorongásra utaló jellegzetességek?

– Túlzott leterheltség: ha a tanulmányaik erősen igénybe veszik őket és emellett a gyerekek magas elvárásokat is állítanak magukkal szemben, az könnyen az egészségük rovására mehet. Ilyenkor egy-egy dolgozat előtt képesek katasztrófát vizionálni, akár egymást is hergelni. Egy-egy 4-es osztályzatot elfogadhatatlannak tartanak, hajlamosak a kitűnőséget kitűzni maguknak egyetlen célként és nem a tudásért, hanem a jegyért tanulnak.
 
– Alvási nehézségek: ha keveset alszanak és rendszeresen éjszaka, vagy hétvégén is éjszaka tanulnak. Ez frusztrálttá teszi őket és a koncentráció is nehezebben megy, így spirálba hajszolják magukat. Később maradandó alvásproblémák léphetnek fel, nappal pedig rendszeresen fáradékonyakká válnak.
 
– Nyomasztó iskolai közeg: ha az iskola részéről túlságosan sok stresszhelyzet élnek át (napi 2-3 dolgozat és számonkérés, vagy rendszeresen a nagy megmérettetések fontosságát hangsúlyozzák a számukra, esetleg nem érzik jól magukat a közösségben). Nos, a túlzott elvárásoknak a teljesítéséhez jellemzően irreálisan sok idő és energia szükséges és ha netán ennek ellenére sem sikerül megütniük a maguktól elvárt szintet,vagy nyomasztja őket, hogy újra találkozni fognak az őket zaklató társaikkal, akkor megjelenhez a kudarctól vagy a közösségtől való félelem.
 
– Elszigetelődés és más pszichés zavarok: ha a gyermek bezárkózó lesz, nem jár ki a levegőre, folyton tanul, kimarad a családi programokból, baráti kapcsolatait elhanyagolja. Sírhat a tehetetlenség miatt, gyakoriak az étkezési zavarok, ezek önértékelési problémákkal függhetnek össze és olyan félelmek is felléphetnek, amelyek nem feltétlen köthetőek konkrét témákhoz. Van, aki kényszeres dolgokhoz ragaszkodik, másoknak hangulatingadozásuk van, egyszer vidám és feldobott, másszor lehangolt és kedvetlen állapotban látjuk. Az is igaz, hogy ez akár a hormonális változásokhoz is köthető, de épp emiatt nem szabad bagatellizálni ezeket a tüneteket, mert hosszabb távon akár súlyos mentális zavarokhoz, betegségekhez is vezethetnek.  
 

– Rivalizálás: ha körülöttük mindenki maximalista, akkor nem merik megengedni maguknak a lazítást és ez fenntartja a folyamatos versengést. Ez önértékelési zavarokhoz vezet, mert az még inkább megviseli őket, hogy a visszajelzések (pl. jegyek) azt mutatják, hogy ők kevesebbek, mint mindenki más. Így könnyen olyan spirálban találják magukat, ahonnan nagyon nehéz kikerülni.  

Mit lehet javasolni a kamaszkori szorongás, a túlzott teljesítménykényszer kapcsán?

Otthon és az iskolában is beszélni kell róla, de a gyereknek saját magának is segíteni kell, hogy rendben legyen önmagával. El lehet fogadni a hibázást és engedni kell őt pihenni, sőt, a gyermeknek magának is ki kell mondania, hogy pihenésre is van szüksége. Lehet neki mutatni technikákat a stressz ellen: légzést, progresszív relaxációt, hogy ezeket gyakorolja. Szakembertől kell hallania, miért fontos az alvás és hogyan kell jól aludni. Meg kell tanítani őt, hogy szünetet tartson, ne sajnálja rá az időt.

Hozzunk struktúrát az életünkbe: mikor étkezünk, mikor alszunk…stb., hogy a szülői szem előtt legyenek ezek a fontos életterek. Kell lennie a barátaival, a friss levegőn, szüksége van mozgásra. Szeressük, ahogy kívánja, – bár kamaszoknál ennek az igényét néha nehéz felmérni -, de ez mégis érzelmi biztonságot jelent számára. Jó ötlet, ha kiírja magából a gondolatait, akár napló formájában. Figyeljünk rá, próbáljunk beszélgetni vele rendszeresen, hogy ne érezze elszigeteltnek magát. Hallgasson sok zenét és nevessünk sokat. Igyekezzünk kiválasztani, hogy melyik módszer illik a leginkább a gyermek személyiségéhez.

Emellett az is segít, ha látja, hogy nincs egyedül, szülőként beszélhetünk róla, hogy volt olyan korszak, amiben mi is átéltünk hasonlókat és hogy a szorongással addig akár együtt is lehet élni, amíg nem rontja az életminőségünket. Mindenképpen kérjük pszichológus szakember segítségét, ha súlyosabbnak érezzük a helyzetet, ő mutathat további hatékony technikákat, amellyel a stressz tüneteket is lehet enyhíteni. Sokszor téves megoldás, hogy a biztonságos háttérben való bújtatással segítjük őt, mert ilyenkor esetleg elszigetelődhet.

Gyógyszeres kezeléshez csak végső esetben nyúljunk, mert ez akár felesleges betegségtudatot is előidézhet. Azt pedig mindenképpen kerüljük, hogy internetről diagnosztizáljunk betegségeket és terápiát! Vannak pl. a fiatalok által felkapott TikTok-os platformon működő szakemberek, akik pár perces diagnosztikákról híresek, illetve terjednek olyan kihívások ugyanezen a platformon, hogy a fiatalok megosztják nyilvánosan, hogy nekik melyik gyógyszer segített kedélyjavítóként, nyugtatóként vagy szorongáscsökkentőként. Mindkettő borzasztóan veszélyes lehet akkor, ha nem ismerjük a pontos hátteret és a diagnózist nem terápiában jártas szakember állítja fel. Ezért bátran kérjünk segítséget háziorvosunktól vagy pszichológus, iskolapszichológus, pszichiáter szakembertől, ha a fenti tünetek közül több is jelentkezik.

Fontos, hogy a szorongásra való hajlam megmarad, de a tünetek nagyon jól kezelhetőek – ne tegyük ki gyerekünket elhúzódó vagy súlyosbodó pszichés megterheléseknek!