A stressz

Az első és legfontosabb, hogy tisztában legyünk azzal, mi is a témánk tárgyának pontos meghatározása, vagyis: Mi a stressz?

A stressz mindenkinek mást és mást jelent csakúgy, mint a „szépség”, a „boldogság” vagy a „kudarc”. A stressz nem minden esetben valamilyen bajjal, negatív történéssel kapcsolatos jelenség. A szervezet számára ugyanazon meghatározott biokémiai reakciók mennek végbe abban az esetben, amikor régi vágyunk teljesül és tandemet ugrunk, vagy amikor a munkahelyi feladataink tömkelege nyomja a vállunkat.

A stressz nem minden esetben valamilyen káros hatás következménye, mivel a kiváltó ok lehet egy kellemes dolog is, mondjuk egy póker party, vagy egy szenvedélyes vonzalom érzése is, melyek nem járnak semmilyen jellegű ártalmas következménnyel. A stresszt kiváltó tényező (stresszor), jellege attól függ, hogy mennyire veszi igénybe a szervezet alkalmazkodóképességét. A szervezet számára káros stressz, a distressz, mely számára az ember szervezete már nem képes a megfelelő módon reagálni a beható fizikai, vagy érzelmi hatásokra. A hétköznapi nyelvben, amikor stresszről beszélünk, valójában erre gondolunk. A stressz olyasvalami, amit elkerülni tulajdonképpen nem lehet. Az, hogy kinek hol húzódik a határ a stressz és distressz között nagyon változó. Vannak olyan helyzetek amik, amíg a legtöbb embernek ártalmatlan hétköznapi dolgokat jelentenek, addig másban komoly stresszhatást idéznek elő.

Mitől függ, hogy egy helyzetet, eseményt mennyire tartunk stresszesnek? Az első és legfontosabb dolog, a befolyásolhatóság, azaz mennyire vagyunk képesek a helyzetet kontrollálni, elindítani vagy leállítani. A második meghatározó tényező a bejósolhatóság, ami attól függ, vannak-e megfelelő információink a történéssel kapcsolatban, tudjuk-e mennyi ideig tart, milyen mértékű stb.? Harmadsorban fontos mérce, hogy mennyire változtatja meg az életünket?Végül de nemutolsó sorban pedig, hogy a stresszor, mekkora belső konfliktust vált ki a személyben, hiszen stresszfaktort nem csak a külvilágból érkező események lehetnek, hanem saját belső megoldatlan konfliktusaink, melyek lehetnek tudatosak, de olykor tudattalanok is.

Azok az emberek, akik „jól kezelik a stresszt” a velük történő eseményeket inkább kihívásként kezelik és azzal a közelítik meg, hogy az ő kezükben van az irányítás, hatással vannak a körülöttül történő események befolyásolhatóságára. Ezek a személyek képesek mindinkább problémaközpontú megközelítéssel állni a dolgokhoz, azaz aktívan körül járni a problémát, előnyöket és hátrányokat mérlegelve a lehetséges válaszutakat meghatározni, új stratégiákat kidolgozni és döntéseket megvalósítani.

A megküzdési stratégiák lehetnek érzelemközpontúak, melyek közül a legjobb, ha érzelmi támaszt keresünk, megosztjuk a problémáinkat a minket körülvevő támogatást nyújtó társainkkal, családtagjainkkal. Azon érzelemközpontú stratégiát alkalmazó emberek, akik hajlamosak hosszú időn keresztül emészteni magunkat a problémákon, esetlegesen elkerülő stratégiához folyamodnak, hosszabb ideig ragadnak a káros distressz állapotában.

Ha úgy érezzük, hogy tipikusan azok az emberek közé tartozunk, akik életét az állandó stressz jelenléte határoz meg, érdemes elgondolkodni a fent említett szempontokon és törekedni arra, hogy minél kevesebb distresszt éljünk meg.

Forrás:

Selye János: Stressz distressz nélkül, Akadémia kiadó Budapest 1976

Atkinson&Hilgard: Pszichológia, Osiris Kiadó, Budapest, 2005