Mozgás örömmel és jótékonykodással (élménybeszámoló)

Ezen a szerdán nem a szokásos kora reggeli futással indult a napom. Általában ilyenkor a hangulatomtól függő útvonalat és távot választok valahol a környéken, most viszont később kezdtem, többet is futottam, de leginkább: ezúttal egy konkrét célom volt. Csatlakoztam egy jótékonysági futáshoz, ami egyben a véradást is népszerűsíti! 

Már hallhattatok tőlünk is Gui Angéláról, aki az Egy vérből vagyunk alapítvány vezetőjeként  ismét országokat összekötő futást szervezett. Ezúttal is ultrafutók segítségével gyűjtik az adományokat és buzdítanak is egyben véradásra. Az idei már a hetedik év, aminek a mottója az, hogy a múlton való állandó siránkozás helyett a segítés és a mozgás öröme legyen az, ami összeköt, a jótékonysági cél pedig idén az, hogy a magyarfülpösi szórványkollégium fiataljainak szervezzenek sportprogramokat, sporttábort. Már többször csatlakoztam ezekhez a futásokhoz, a tavaly szilveszteri virtuális jótékonysági futás keretében pl sportcipőkre gyűjtöttünk, és amiből 100 db. már a fülpösi kollégium lakóinál van, szóval tudtam, hogy valóban célba érnek ezek a kezdeményezések, így idén sem maradhattam otthon.

Ezúttal a GOVKI (Gottsegen György Kardiovaszkuláris Intézet) udvarán gyülekeztünk, ahol egy véradó busz is várakozott, és miután a prominens személyek – köztük Herczegh Anita, a köztársasági elnök felesége is- sajtótájékoztatót tartottak és vért adtak, el is indultunk, az ultrafutók -Szimandl Anita, Náray Balázs, Sperka Tamás – vezetésével. Rekkenő hőségben, 30 fokban még a városban is nehéz megmaradni, hát még ilyen időben futni.. -gondoltam, de sokat nem töprenghettem, már indult is a csapat, végig a Rákóczi hídhoz, majd tovább a Duna partján, kifelé a városból.

Futás közben Sperka Tamás (“Spero”) mellé kerültem, és ha már beszélgettünk, meg is interjúvoltam arról, vajon mit érezhet ilyenkor, mennyire és miért örömteli mozgás az életében az ilyen embert próbáló körülmények leküzdése? 

Spero szerint bárkiből lehet hosszútávfutó, ehhez csak az első lépések megtételei tűnnek nehéznek. Az pedig nem kérdés, hogy megéri-e sokat futni: rengeteget ad, nem csak a testi egészséghez, hanem a lelki egyensúly érdekében is. Bár a hosszútávfutás alapvetően magányos sportág, neki mindig is fontos volt, hogy adjon a közösségnek is, ezért is van Angéla első ilyen országos, határokon túli kezdeményezése óta mindig benne a távot végig futó ultrafutók között. 

A kisbusz várta a csapatot a következő megbeszélt ponton, gyors frissítés után mentek is tovább. Ez volt az első nap első etapja, de a futás összesen 6 napig tart, és 600 km a táv, amit még meg kell tenni. Elköszöntem tőlük, és miközben futottam vissza a kiinduló pontra, azon gondolkodtam, hogy mennyire jó életem van. Reggel lehetőségem volt mozogni, futni, törődni a saját egészségemmel. Találkoztam olyan barátokkal, ismerősökkel, akikkel összeköt az egészségfejlesztés ügye, és jó volt látni, hogy ma, Magyarországon erről is szólhatnak a hírek. A munkám -vagy inkább mondhatom hivatásnak, hiszen ezt az utat én választottam magamnak- részeként pedig  közben interjút készíthettem egy példaértékű emberrel, top sportolóval, és most például ezt a cikket megírva többezer emberhez tud eljutni az örömteli mozgásról szóló beszámolóm.

Szóval mosollyal az arcomon futottam, igazi öröm volt ez a futás! 🙂

Ezzel a különleges szerda délelőttel pedig egy picikét hozzá tudtam járulni ahhoz is, hogy hátrányos helyzetű gyerekeknek egy kicsikével talán jobb lehessen az élete, és meg tudják tapasztalni ők is, hogy milyen jó is lehet ez a bizonyos “örömteli mozgás”..

A Speroval készült interjú teljes terjedelmében elolvasható a Hozz ki többet magadból oldalán, az Egy vérből vagyunk jótékonysági futásról itt tudhatsz meg többet, az Alapítványt pedig így tudod támogatni.